Kína az utóbbi időben aggodalmat keltett a nemzetközi közösségben a stratégiai iparágakban, mint például az elektromos autók, a napelemek és a lítium-ion akkumulátorok túlkínálatával kapcsolatban. Ennek az az oka, hogy a kínai kormány jelentős támogatásokat biztosított, lehetővé téve a termékek olcsó, dömpingáras exportját a külpiacokra.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2021-es felmérése szerint a kínai napelemes vállalatok piaci részesedése meghaladja a 80%-ot, annak ellenére, hogy a globális keresletnek csak 36%-át teszik ki. A kínai akkumulátorgyártók tavaly 747 GWh-t gyártottak, de ebből csak 387 GWh-t értékesítettek a kínai belföldi piacon.

A túlkínálat miatt a kínai gyárak üzemi aránya 16 év óta a legalacsonyabb szintre csökkent. Ehhez hozzájárul a tartós ingatlanválság és a gyenge fogyasztás miatti gazdasági recesszió is.

A probléma gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak, visszavezethetők a múltbeli, állami vállalatokra épülő tervgazdaság örökségéhez. A helyi kormányzatok védett piacai, a központi kormányzat reformirányelveinek elmulasztása és a vállalatok korlátlan termelési növelése túlzott beruházásokhoz vezetett.

A szakértők figyelmeztetnek, hogy ha a kínai kormány a Nemzeti Népi Kongresszuson nem hoz valódi intézkedéseket a túlkínálat megoldására, az alacsony növekedés és nagyobb kereskedelmi konfliktusok kialakulásához vezethet.

Ehhez Kínának meg kell kezdenie az állami vállalatok reformját, és el kell fogadnia a nem hatékony vállalatok megszüntetését. Szükséges az állami bankok által nyújtott vállalati hitelek korlátozása, az állami vállalatok profitjainak visszaszerzése, a helyi kormányok által nyújtott támogatások csökkentése és a környezetvédelmi szabályozás szigorítása is.

A japán példa, amely a 90-es években a buborék összeomlása után átesett a vállalati átszervezésen, tanulságos. Ha Kína nem tudja végrehajtani a strukturális reformokat, az gazdasági recesszióhoz és a kínai termékek elleni védett piacpolitikák erősödéséhez vezethet a világon.