A japán kormány a 21. század elején megkezdte a meteorológiai előrejelzési feladatok hatékonyságának növelésére irányuló jogszabály-módosítási folyamatot. Az adminisztratív reformbizottság végső ajánlásainak figyelembevételével megvitatták a Meteorológiai Ügynökség szerepének és funkcióinak újradefiniálását, valamint a magánmeteorológiai vállalkozások szabályozásának enyhítését.

Először is a meteorológiai információkat, amelyeket a Meteorológiai Ügynökségnek a nemzeti szinten biztosítania kell, négy fő kategóriába sorolják. Elsőként a katasztrófavédelmi meteorológiai információk, amelyek a népesség és a vagyon védelmét szolgálják. Ez a Meteorológiai Ügynökség központi küldetése és elsődleges feladata. Másodszor a mezőgazdasághoz, a vízkészlet-gazdálkodáshoz, a környezetvédelmi politikához stb. kapcsolódó alapvető meteorológiai információk, amelyek szükségesek a fontos nemzeti politikák kidolgozásához. Harmadszor a meteorológiai megfigyelési és előrejelzési adatok nyújtása nemzetközi megállapodások szerint. Ez a globális meteorológiai megfigyelési hálózat működtetésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségvállalás. Negyedszer az űridőjárás-előrejelzés, a meteorológiai technológia fejlesztése és egyéb, csak a Meteorológiai Ügynökség által végezhető speciális területekhez kapcsolódó meteorológiai információk.

Ezután megvitatták a magánmeteorológiai vállalkozások szabályozásának enyhítését. Abban az időben a Meteorológiai Ügynökség korlátozta a magánmeteorológiai vállalkozások tevékenységét, de felmerült az igény a szabályozás ésszerűbbé tételére, hogy kihasználják a magánszektor erőforrásait. A legfontosabb kérdések között szerepelt a meteorológiai mérőeszközök tanúsítási rendszerének javítása, valamint a meteorológiai megfigyelési és előrejelzési engedélyezési feltételek enyhítése.

A szakértők számos véleményt fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban. Néhányan azt állították, hogy a magánmeteorológiai üzletág aktivizálása érdekében jelentősen csökkenteni kell a szabályozást. Mások azonban azzal érveltek, hogy a Meteorológiai Ügynökségnek kell fenntartania bizonyos szintű ellenőrzési és felügyeleti hatáskörét a közérdek védelme érdekében. Különösen az volt a kérdés, hogy milyen mértékben vonják be a magánmeteorológiai vállalkozásokat a katasztrófavédelmi meteorológiai információkba és a nemzeti politika szempontjából fontos információkba.

A nemzeti meteorológiai intézmények szerepének és a magánszektorral való munkamegosztásnak az átfogó vizsgálata után a kormány előkészített egy közbenső jelentést, amely meghatározza a nemzeti meteorológiai tevékenység jövőbeli 10 évre szóló irányelveit. A jelentés lényege, hogy a népesség védelmét és a nemzeti politika meghatározását tekintik elsődlegesnek, miközben a technológiai fejlődés trendjeit figyelembe véve fokozatosan bővítik a magánmeteorológiai vállalkozások tevékenységi körét.

Összességében elmondható, hogy a vita eredményeként olyan megoldást találtak, amely maximálisan garantálja a népesség biztonságát és a közérdeket, ugyanakkor fokozza a meteorológiailag kapcsolódó iparágak versenyképességét, valamint kihasználja a magánszektor kreativitását és szakértelmét.