Napjainkban a városi területek körüli számos helyszínen intenzív az újjáépítés, és a parkokhoz hasonló közterületek is átalakulnak. Ez a jelenség különösen szembetűnő Japán Tokióban, ahol a Nampoolbasset (南池袋) park és a Miyashita Park (MIYASHITA PARK) szolgálnak példaértékű példaként.

Ezek a parkok állandó feszültségben vannak a közösségi és a magánszférák között, és a „közterületek üzleti célú felhasználásának” kérdésével kapcsolatban vitákat szülnek. Vajon a magántőke valóban pozitív szerepet játszik a parkok felpezsdítésében és a városi élet élénkítésében? Vagy inkább károsítja a közterületek egyedi értékeit és létezésének értelmét?

A Nampoolbasset park egykor hajléktalanok gyakori tartózkodási helye volt. Az újjáépítés azonban kiszorította őket, és helyükre elegáns kávézók és éttermek költöztek. A parkon belüli kereskedelmi létesítményekkel a park új látványossággá vált, de ugyanakkor elvesztette eredeti közösségi jellegét és a mindenki számára nyitott tér értékeit.

A Miyashita Park a Shibuya állomáshoz közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi létesítmény tetején épült. A belső bevásárlóközpontból közvetlenül fel lehet menni a parkba, amely gyepterületekkel, padokkal, éttermekkel és számos egyéb létesítménnyel rendelkezik. A Miyashita Park népszerű új turisztikai célpont, de egyesek szerint inkább a kereskedelmi létesítmény része, mintsem valódi park.

A városi parkokba beköltöző kereskedelmi létesítményekkel kapcsolatban folyamatosan vita folyik a parkok eredeti funkciójának és értékeinek megőrzéséről. Egyesek szerint a magántőke lendületet ad a parkoknak, és élénkíti őket, így vonzóvá válnak az emberek számára. Mások viszont azzal érvelnek, hogy a kereskedelmi célú hasznosítás alááshatja a hagyományos közösségi értékeket.

Különösen aggályos a hajléktalanok, a fiatalok és a gördeszkások kizárására irányuló, úgynevezett „akadályos építészet” (hostile architecture) alkalmazása a parkokban, amely korlátozza a közterületekhez való hozzáférést és nyitottságot mindenki számára. Ez a helyzet a városi sokszínűség és befogadás veszélyeztetését jelenti.

A parkokhoz hasonló közterületek kereskedelmi célú hasznosításával kapcsolatos viták egyre intenzívebbek. A magántőke új lendületet adhat, de a közösségi értékek károsítása, a kizárás és a városi identitás elvesztése is jelentős veszélyeket hordoz magában.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a jövőbeli városi fejlesztésekben és újjáépítésekben nem szabad teljesen elkerülni a közterületek kereskedelmi célú hasznosítását, de a közösségi és a kereskedelmi célok közötti egyensúlyt kell megtalálni. Hangsúlyozzák, hogy mindenki számára biztosítani kell a közterületekhez való hozzáféréshez és használathoz való jogot, és befogadó tervezési megoldásokra van szükség.